Sárkány!
9 hónap látszólagos tétlenség után új videót töltöttünk fel a YouTube-ra!
Na szóval! Végre eljött az idő, hogy világra hozzunk egy újabb cover gyöngyszemet. Már egy ideje tervezgettük ezen remekmű elkészítését, próbáról próbára csiszolódott a játszani való, és a váltások is egyre korrektebbül lettek összetukmálva. Egyre több szombati próbán, illetve a zenélés utáni alkoholgőzös társalgás közben hangzott el a "fel kéne már venni b@z+" mondat, melyet az éjszakák előrehaladtával egyre türelmetlenebbül, és egyre kevesebb mássalhangzó használatával horkantottunk fel. Aztán bő egy héttel ezelőtt Dini közölte velem, hogy "jövő héten felvesszük b@z+!" Mondom "jó". De magamban éreztem, hogy ennek a fele sem tréfa! ÉS A FELE SEM VOLT TRÉFA!
Elérkeztünk az ominózus jövő héthez, és láss csodát, semennyi tréfa nem volt az egészben! :O Mire megérkeztem Dinihez Izikéért, már összekészítette a zsírkamerát és a zsírlaptopot, és minden zsírkábelt. Zsír! Szerencsére kivételesen nem hulla másnaposan érkeztem, és titkon reménykedtem, hogy szerzek egy nagy piros pontot a hetero zenésztársamnál azzal, hogy szerintem életemben először elértem (!!!) a 13:35-ös buszt Hálászról. Egyébként azt nem mertem megkérdezni, hogy ő hulla másnapos-e, mert rettegtem a választól! De mivel nem volt 1 oktávval mélyebb a beszédhangja a megszokottnál, ezért meglehetősen bizakodó voltam!
...pakoltunk, ajtót zártunk, mentünk, ajtót nyitottunk, bort és narancspálinkát magunkhoz vettünk, ajtót zártunk, mentünk, ajtót nyitottunk, szellőztettünk, szellőztettünk, szellőztettünk, ajtót csuktunk...Nincs visszaút.
Elkezdtük összerakni a kameraállványt, próbálva kihozni a maximumot a perspektívából. Egy jó tanács garázs zenészeknek: két hokedli + két papírzsepi. Ennyi. Akármit is mondanak a profik. Hhh profik... lol.
Kamera belőve, még párszor eljátszottuk az egészet felvétel előtt, hogy még időben rávezethessem Dinit, hogy a szám felére sem emlékszem... Mondjuk szerintem ez csak az éles felvétel közben tudatosult benne. Na jó nem is, ahhoz képest, hogy mekkora (ide valami önostorozó jelzőt kellene magamra aggatni, de nem akarom megbántani magam) vagyok, egész jól ment! Összesen 3 epic fail volt részemről az egészben, ami tökre fuckin' awesome.
Most kicsit ideges vagyok, mert már 3 bekezdést írtam az előbb, és mentés közben elszállt az egész. Hijo de puta!!
Na szóval. Áhh, nem tudom hol tartottam!
Azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom: meleg volt a helyzet. ööö... izzadt mindenem. ööö... NA! Izgultunk na, de úgy ahogy illik! A felvétel utáni első koccintásnál hatalmas pazarlás lett volna, ha tele vannak a poharak! Mint a kocsonya...
Nyuszi vagy, McFly?!
Félreértés ne essék, mindenki tudja, hogy über kemény arcok vagyunk! HAAA! Ennyi. Csak arról van szó, hogy már nagyon régóta nem vettünk fel számot. Márpedig rögzítéskor rengeteg dologra kell összpontosítani! Miközben forgott a kamera, döntően két dolog járt a fejemben:
1. minél jobban sikerüljön a produkció
2. mikor lesz már vége?!
Aztán vége lett. Felvettük, elsőre. Win. Laptop bekapcs. Kis informatikai szakbarbárkodás, pár pohár fröccs, és némi illetlen terefere után megszületett a vágott anyag.
Pista, én így szeretlek!
Kisfiús izgalommal ültünk össze hárman (mivel addigra Kovax is befutott, de nem egyedül jött, hanem a söreivel!), hogy szemrevételezzük a kreálmányt. Jó lett. Az est egyetlen árnyoldala az volt, hogy sajnos meglehetősen megbántottam Kovaxot azzal, hogy képes voltam az utolsó pár másodpercben elbaszni a számot. Minden egyes meglesés után láttam rajta, hogy egyre kellemetlenebbül érinti az ügy, szinte személyes sértésnek vette baklövésemet. Kovax ne haragudj! Nagyon megbántam!
Végül pándrájvra rá, onnan vasárnap Moncsicsi gépére át, YouTube-ra fel.
Fogyasszátok egészséggel:
I <3 I.N.D.A.
