Csumi Jolanda!

Mivel már rengetegen kérték számon, valamint úgy éreztem, hogy kellően leülepedett a szegedi kiruccanás, ezért billentyűzetet ragadva megírom azt az eseményt, amely az I.N.D.A. históriás könyvében a „Dél Meghódítása” fejezetnél lesz fellapozható. :)

Péntrack

Az első történésre, amely mosolyra húzta a számat, már a gyöngyösi buszállomáson bekövetkezett. Történt ugyanis, hogy nyugodtan várok a Budapestre induló megállóban a gitárokkal és a hátitáskámmal, mikor is megjelent kamerawoman-ünk egy nálánál legalább 3x nagyobb táskával! Arra a mondatomra, hogy szerintem valamit félreértett, ugyanis csak 3 napra megyünk, annyi volt a válasza, hogy legszívesebben elhozta volna az egész szobáját. Hát, szerintem el is hozta. Miután lebeszéltem a buszsofőrrel, hogy a gitárok és a monumentális méretű táskáért ne kelljen jegyet fizetni, minden zökkenőmentesen ment. Felértünk Pestre, ahol a Stadionoknál felszedett bennünket Gyuri bácsi és Kristóf anyukája (Gyuri bácsi Kristóf anyukájának az oldschool ismerőse, aki tök rendes volt és levitt minket Szegedre), majd irány az Ilka, ahol megvártuk Kristófot. Aki meg is érkezett csapzottan, büdösen és kicsit betütükézve. :D Ugyanis szegénynek aznap nem dolgoznia kellett, hanem csapatépítő tréningen részt vennie a Normafánál. ;) De a fürdése után aztán semmi nem állhatott az utunkba, hogy elinduljunk Szegedre!

Twist and Shout

Az út nagyon jó hangulatban telt, végig dübörgött egy Kristi-féle 60-as évek válogatás. Gyuri bácsi a korát meghazudtolva sűrű fejbólogatással előzte halált megvető bátorsággal a kamionokat és a 130-al kevesebbel menő autómasinákat. Ilyen az, ha az embernek felelevenedik a fiatal kora. ;) Kecskemét után volt egy kis pihenő, ahol mi igazi trú-metálos halálbrigád módjára Bacardi Breezer Lime-ot ittunk, de mentségünkre legyen mondva, hogy egy lángoló pallossal bontottuk ki őket.

Tánc

bakardi

Aztán végre beértünk Szegedre, ahol egy gyors körút és történelem óra után – amely közben láttuk azt az eszméletlen tömeget, amely a Belvárosban tartózkodott – megérkeztünk szálláshelyünkre, a Kálvária térre. Itt szerencsére az előzetesen megbeszéltek szerint Gregzi nem szólt pom-pom lányoknak, nem terített le vörös szőnyeget, nem durrogtak pezsgős üvegek, hanem szolidan és egy kicsit fáradtan (khm…már ekkor 1 hete tartott a borfeszt…;)) kijött a szeméttároló ajtaján, amely, mint később kiderült, a rendes bejárat volt, és becuccoltunk. Kristóf és Moncsítáá kapta Vágó Ádám szobáját, míg én Circi ágyába hajthattam le fáradt fejem. De még nem! Miután elköltöttük estebédünket, K és M fáradtságra hivatkozva visszavonultak, hogy két térdnyomot hagyjanak Vágány ágyán. :D Viszont a házigazda és én benéztünk a városba, hogy felmérjük a terepet, hogy a holnapi gigakoncertre megfelelő lesz-e. Első utunk a híres-neves SZTEage nevű egyetemi szórakozóhelyre vezetett, ahol találkoztunk a Jimmy nevű sráccal, aki épp Kiscsillag koncertről jött, ahol nagy tömeg volt, a koncert meg szar – ha jól vettem ki a szavait, ugyanis kicsit már ő is fáradt volt. ;) Mintha csak Áront hallottam volna. :) Ezek után elnéztünk magára a Borfesztiválra a Széchenyi-térre, majd onnan haza. Itt némi erkélyes hülyéskedés és tévézés (D-Khan) után álomra hajtottuk fejünket.

Szombeat

Vidám ébredés a Kálvária téren 

Eljött a nagy nap! A kemény menetre stílszerűen Triple H vs. Undertaker meccsét nézve hangoltunk. Miután összeszedtük magunkat, a szervezőkkel lebeszélt 10 óra helyett 12-re már ki is értünk a Gondolat Forradalma főhadiszállására.

PR felsőfokon :)

Be kell valljam, kicsit aggódtunk a késés miatt, hogy már alig lesz üres pad a Kárász utcában, vagy ha van is, nem a legjobb helyen. De nem. Odatipegtem a „Fesztiválsátorhoz”, hogy beregisztráljam magunkat. A lapon akkor még NEM volt egyetlen zenekar sem! Mi voltunk az elsők, bibííí! Na, de elég az hozzá, hogy hosszas, 10 másodperces tanakodás után úgy döntöttünk, hogy még nem kezdjük el a produkciónkat, hanem ismerkedünk, eszünk, iszunk, satöbbi. A GF-esek, akik nagyon jó fejek voltak, megnyugodván, hogy lesznek fellépők, heves fröccsözésbe, és egymást vízzel teli lufival való dobálásba kezdtek. Én a nagy ijedtségre való tekintettel betértem a SZTEage-be, ami olyan 15 méterre volt, és lehajtottam néhány gyógyjégert. Érdekesség, hogy már névre szóló számlám volt ott, pedig az előző este voltam ott először. Rekord.

Jobbra a „Fesztiválsátor” széle

Várakozó álláspont

Háttérben a SZTEage

Ilyet többet nem láttok

Szívesen elücsörögtünk volna még, de eljött a munka ideje! Kértünk egy sörpadot, és letáboroztunk a szemközt lévő sarokhoz. Gregziék még hoztak nekünk némi sört, hogy ne szomjazzunk, és belecsaptunk a húrokba. Eleinte az emberek furcsán néztek ránk, de aztán kezdték megszokni a jelenlétünket. Volt, aki közel merészkedett, volt, aki le is ült és úgy hallgatott, és olyanok is voltak – őket szerettük a legjobban – akik pénzt dobtak a poénból kitett gitártokba. Erről többet nem mondanék, ezeket majd láthatjátok a nemsokára (:D) megvágott videókból. Illetve egy sztorit még elmondanék. Épp az egyetlen szólószámomat játszottam (Four Year Strong – Wasting Time), cigi és ivásszünetet adva Kristófnak, amikor a szemem sarkából láttam, hogy hetero zenésztársamhoz odalép néhány sötét alak. Gondoltam biztos ismerkednek, vagy valami hatalmas lemezcégtől jöttek szerződést kínálni, és megnyugodva, teljes beleadással játszottam tovább. A második refrénnél azonban gondoltam, dobog az ismerkedőkre egy mosolyt… Nem producerek voltak. A rend éber őrei épp azt kérdezgették Kristóftól, hogy van-e engedélyünk itt zenélni. Szegény néhány régi rossz emlék miatt meg se tudott szólalni, csak a sapkáján lévő I. Szegedi Utcazene Fesztivál jelvényt mutogatta. Szerencsére jött a Zoli (nem az Angyal, hanem a Nagy), és tájékoztatta a zsandárokat, hogy legálisan vagyunk itt. „Na ez rendben, de közterületen fogyasztanak sört!” Szólott vala az rendőr. (Még jó, hogy Borfesztivál zajlott a városban, és abban a percben kb. még 50 ezer ember fogyasztott közterületen alkoholt…) Nehéz napjuk lehetett. :D Habár lehet, ha bort iszunk, akkor nem szólnak be, de ezt már a múlt sűrű szövevénye borítja be. „Jó, igaz, vétkeztünk, elnézést, nem fordul többet elő!” Zoli már rohant is a söreinkkel, majd egy igazi egyetemista fondorlattal átöntötte egy műanyag palackba, és visszahozta. Jól átvertük a kékeket, há-háá! A legnagyobb vicc, hogy a koldulásunkat észre se vették! LOL!

Hangolás

critical mass

Rendőrök előtt

Ezt mutogatta Kristóf a rendőröknek

Ezek után szünetet tartottunk, evés, ivás, kajakóma, bor, sör, jagger, mekis kaja és jött egy rövid eső. Ekkor úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza a kies, veszélyekkel teli sarkunkra, hanem ott maradunk a biztonságot nyújtó „Fesztiválsátor” alatt. Kottatartó elő, és jöhetett a második felvonás.

round 2

még mindig round 2 

Ezek után úgy gondoltuk, hogy hazaugrunk pulcsikért, hátha hideg lesz az éjszaka (nem volt az…), és ha minden jól alakul, akkor este a Tűzshow után még pengetünk (nem úgy alakult :)).

Hangszerek be a SZTEage-be – Kálvária tér – kaja – vissza. Tűzshow után már senkinek nem volt kedve zenélni, meg a GF is kezdett összepakolni, úgyhogy miután megbeszéltük velük, hogy majd a Tiszaparton találkozunk és ott adják át a fesztivál GYŐZTESÉNEK járó 1 literes Unicumot, mi beültünk a SZTEage-be. Innentől nagyon „felgyorsultak” az események. Próbálom röviden. SZTEage után kimentünk a Borfesztiválra, ahol rengeteg nagyon jó kedvű embert találtunk. Néhány palack bor és némi kóválygás után elindultunk a Tiszapartra, ahol megtaláltuk a többieket. Itt elfogyasztottuk a nyereményt, majd elindultunk a JATE Klubba. Itt is volt kb. minden: éneklés, Mizu, eltévedés, keresés, stb. Aztán elindulás haza. Johnny Goldnak hála a hazaút szerintem olyan 2 óra hosszáig tartott. :D A lakásban már csak egy érdemleges történt, amit lehet nem szabad elmondani. De azért elmondom. ;) Kristóf tök ügyesen csinált lányt magából. Többször is. :D Alvás.

  borfeszt

bonkers

Vasárnap

Hát, a kora délutáni hazaindulásból nem lett semmi, ami várható is volt az előzményeket ismerve. Miután rendeltünk 2 óriáspizzát, néhány szelet elfogyasztása után mindenki kidőlt az ágyra, majd Gregzi vidám vasárnapi videókkal vidított valamennyiünket. (Bazz, ötös alliteráció!) Volt itt Anettka, Médiacápa, és a legnagyobb: „Csak egy fog rakoncátlankodott”. De lassan indulni kellett. Szokás szerint irány a SZTEage a hangszerekért (majdnem elcsábultunk), majd irány a vasútállomás. Mivel úri kedvünk úgy tartotta, az első osztályra vettünk jegyet, mert megérdemeljük, meg miért ne. Az ott utazók már lehet nem örültek annyira nekünk… De ez már egy másik történet. ;)

 Kárász expressz

„Szóval mi is történt akkor?”

Kb. ekkora volt a nyeremény is

Nagy utazás

triple age

I. osztály

Tehát röviden ennyi a szegedi kiruccanásunk hiteles története. Naggyon jó volt, naggyon élveztük, igazi élmény volt.

Alternatív befejezés: Így volt, nem így volt, égből pottyant mese volt. ;)