Szevasztok!

Ismét egy régi kedvenc visszatérő lemezéről mondok lojális, de elfogult és szubjektív véleményt. Igen, a nyolc év óta végre új albummal jelentkező kaliforniai pop-punk csapat, a legendás Blink 182 Neighborhoods címre keresztelt hetedik stúdiólemeze kerül górcső alá. A górcső mikroszkópot jelent, tehát ne köszönjetek így egymásnak az utcán, mert béna.

A Ghost On The Dancefloor eltalált kezdőszám lett, amely előrevetíti, hogy mire is számíthatunk az új album kapcsán. Tom DeLonge énekli végig a számot, kicsit hiányzik Mark Hoppus, de hangulatilag jobban illik Tomhoz. A Natives kezdése megállná a helyét bármelyik korábbi Blink albumon, sokan kíváncsian várjuk, vajon hogy fogja Tom eljátszani élőben… No, de ne legyünk gonoszak, azóta már biztos jobban tud gitározni, és egy esetleges élőben megtekintett koncerten ki az a BF, aki erre figyelne. Ebben a számban már Mark is részt kapott, énekét meghallva egyből vigyorra állt a szám, főleg a szám csúcsát jelentő „So let me go, go, So let me go, go, Just let me go, go…” mélyfilozófiai résznél. Az Up All Night jött ki a leghamarabb a lemezről, első hallgatásra kicsit megrémültem, mint Paul Finch az iskolai wécéktől, de néhány lepörgetés után baromira megtetszett. Ebből készült egy tipikus blinkes klip is, amelyben kertvárosi fiatalok megszerzik az uralmat a Lila Akác közben, és kedvükre buliznak és törnek-zúznak.

Az After Midnight kicsit nyugodtabb hangvételű, bár kacagni nem fogunk, mert az Éjfél után egy szomorúan szép szám. A refrénnel nem nehéz azonosulni. :P

We'll stagger home after midnight
Sleep arm-in-arm in the stairwell
We'll fall apart on the weekend
These nights go on and on and on

A Snake Charmer hangulatilag az After Midnight édes tázsvíre. Tom szépen kiénekli magát. A szám legvége nekem kicsit koRnos, de oda se neki.

Ezután következik a Heart’s All Gone Interlude, amellyel szinte új fejezetet nyitnak a lemezen belül. Az Interlude egy két perc két másodperces instrumentális szám, amely felvezeti az album legpörgősebb tételét, a Heart’s All Gone-t. Megelőlegezem, hogy koncerteken közönségkedvenc lesz. A kezdő riff akár egy Tankcsapda szám kezdete is lehetne, de nem hiszem, hogy Traviséknek a debreceni trió segítségére lett volna szüksége. Habár Kristóffal a szám elejének többszöri meghallgatása után is ugyanaz a kép ugrott be: Lukács Laci áll a színpadon, a szélgép lengeti a haját, a beállásnál dob egy nagy HEJJ-t a mikrofonba és elkezdi énekelni, hogy részegen egy kis orosz lánnyal a Tisza-parton új nap virrad stb. De nem. Ez egy tipikus Mark Hoppus-dal, amiben teljes átéléssel énekli, hogy „passed down from father to son”. Köszönjük. A Wishing Well már mostanra az egyik legnépszerűbb dal az albumon, és nem véletlenül. Nagyon eltalált egy szám lett ez, a „La da da da, da da da da, La da da da, da da da da da” éneklésével Tom pajkosan kikacsint ránk, mi meg vissza. Íme:

A Kaleidoscope a másik nagy népszerűségnek örvendő nóta, szintén rohadtul eltalálták, remekül váltja egymást Mark és Tom, a refrén meg egyszerűen bitangpusztulatosan fostosan jó. A This Is Home egy lendületes szám, tele nagy megfejtésekkel(…), amit az utcán sétálva hallgat az ember, miközben a refrénnel együtt tomosan artikulálva, vagy inkább artikulálatlanul énekeljük, hogy á-á-áj-á-á-áj…á-á-ó-wo-á-ó-t. Az MH 4.18.2011 Mark Hoppus „so cute” száma. Olyan kis édi dallamot énekel a verzében, mintha valami gyermekdalocska lenne. Meg kell zabálni. A Love Is Dangerous egy elszállósabb, lassú tétel. A verzét inkább Marknak kellett volna énekelnie, a refrént piszok jól hozza Tom. Ahogy megnyomja azt a love szót… Utánozhatatlan nyugati-partvidéki tájszólás. :) Fighting The Gravity. Ennél a számnál tuti, hogy a srácok találtak Tom egyik használaton kívüli gitártokjában egy kis cuccot, és a régi szép idők emlékére felszívták, és megírták a számot. Az elején Mark ’This makes no sense this makes no sense this makes no sense this makes no’ ritmikus ismétlésekor már tuti révületben voltak blinkék. Egyébként a szám nekem adja, végül is mindannyian küzdünk a gravitációval. A befejező szám a Deluxe Edition-on az Even If She Falls. Blink-prototípus szám, gondolom azért tették a végére, hátha valaki megijedt az előző két számtól. Ezzel ér véget a közel 50 perces Neighborhoods. (Deluxe Edition.)

Mivel biztos sokan lefikázzák ezt az albumot, mivel nincs rajta vicces All The Small Things, meg First Date, én előveszem ’csakazértis’ lázadó énemet és a tízből 8, azaz nyolc pontot adok a Neighborhoods-nak. Méltó folytatása az előző albumnak, negatívumként azt tudom csak felhozni, hogy a gitárok néhány számban jobban „megdörrenhettek” volna. Kritikámat Mark Hoppus szavaival zárnám: „A csapattal szemben támasztott igények olyan magasak lettek az évek során, hogy képtelenség volt egy mindenki számára megfelelő anyagot kreálni. Nagyon büszke vagyok a teljes albumra. Az elvárások magasak, ami hatalmas megtiszteltetés mindhármunknak. Az emberek még úgy is kíváncsiak ránk, hogy nyolc éve semmi újat nem jelentettünk meg. Tudjuk viszont azt is, hogy sok régebbi rajongónk mondja majd: “ez a lemez egy rakás szar” Sokan a ‘What’s My Age Again?’ típusú dalokat akarják hallani tőlünk, de mi csak a saját fejünk után megyünk, nem tudunk megfelelni mindenki igényeinek.“

Ennyi. Akinek nem tetszik, az nézegessen szép formákat létrehozó optikai játékot! ;)

10/8

I.N.D.A. <3 Blink 182