Távcső!
A pop-punk és a dallamos hardcore hibridjével operáló Szentháromságból (A Day To Remember, Set Your Goals, Four Year Strong) most a worcester-i szakállmócsingok bizonyítványába tekintünk bele.
1.The Infected
2. The Security of the Familiar, the Tranquility of Repetition
3. Stuck In the Middle
4. Just Drive
5. Fairweather Fan
6. Sweet Kerosene
7. Falling On You
8. Heaven Wasn’t Built to Hold Me
9. Unbreakable
10. Bring On the World
11. Fight the Future
12. Only the Meek Get Pinched, the Bold Survive
Ha a Hármasfogat legutolsó lemezeiket benevezném egy versenyre, nálam a dobogó tetején ez a zenekar akaszthatná nyakába az aranyat, szigorúan hozzátéve, hogy kemény mezőny volt, és a másik két együttes anyagát hallgatva is elégedetten csettintek - a sok síró-picsogó ellenére. A tarkómon érzem, hogy rohadtul kíváncsiak vagytok a másik két helyet illetőleg. Ám legyen, elmondom: kevés ponttal lemaradva a második helyet az ADtR szerezte meg, a harmadik helyezettet pedig próbáljátok meg kitalálni. Ehh, ha ezt olvassák, akkor Jeremyéknek keményen fel kell kötnie a gatyájukat, hogy a következő albumukra újra aranyat adjak nekik a nívós Zenei Olimpiámon. No, de térjünk rá a beardcore vezető bandájának (meg még ki tudja, mennyi címkével telerakott) albumának kivesézésére.
Már az első számoknál belecsaptak a lecsóba a srácok, egyből megfertőződünk az energiától és persze szakálltól duzzadó muzsikájuktól. Érezni lehet, hogy ez más lesz, mint amit megszokhattunk(?) tőlük. A leghamarabb kikerült szám, a Stuck In The Middle című megagiga-slágerben minden benne van, amiért ezt a stílust (popcore-easycore-beardcore-
A Just Drive másik nagy kedvenc, habár pl. refrén nem a leginnovatívabb, de basszus, mi a szart nem írtak már meg vagy 50szer a Beatles óta? Ez a szám akkor is fasza, hozzáadva még egy pluszt, hogy ezt játsszák akusztikus feldolgozásban is. =) A klipje viszont akkora óborzalom, hogy már jó, csakhogy elpufogtassak egy bazi nagy közhely-petárdát. A srácok vagy borzalmas színészek, vagy annyira zseniálisak, hogy el tudják hitetni a nézővel, hogy ők a zeneipar Steven Seagal-jai. Azok az ál-kétségbeesések és arcok, meg a mű-értetlenkedések, meg az a kamu vasúti átjáró... Pusztít. Akárhányszor megnézem, szakadok.
Ha valaki megkérné tőlem, hogy ugyan mutassam már meg, mi fán terem ez a pop-punk és hardcore keverve, akkor én biz' a Fairweather Fan fára mutatnék. Haha. Igazi vegyigyümi. Pfff. (Abbahagytam.)
Morcosabb olvasóink hallgassák 2.30-tól. :)
A Sweet Kerosene Kristóffal az egyik nagy kedvenc (persze mindegyik az :P) a disszonáns gitárhangoktól kezdve az énekdallamokig, a refrén akasztott riffjein át a nu-metalos utánérzésig bezárólag. Az egész albumra jellemző egyébként a sok műfaj keveredése, ami valószínűleg hatott az életük során a massachusetts-i (most már) négyesre. A borongós hangulatú Falling on You verzéje pl. nekünk kicsit a 80-as éveket idézi fel, de van ebben is minden, ami csak a fülnek ingere. A következő, Heaven Wasn't Built to Hold Me címre hallgató tétel Kristóf szerint paramore-osan kezdődik, én ráhagyom, csendesen mosolygok, bólogatok és bölcsen hallgatok. :D Ez már egy igazi tömegénekeltetős stadionrock-nóta. A neten sokan egyébként gúnyosan Foo Year Strong-nak nevezik őket, arra utalva, hogy elmentek a Foo Fighters-féle rádiórock felé. Igaz, hogy kicsit (nagyon) hatásvadász a WHOA-WHOA rész, de valamiért nálam működik. Meg a garázsban is, amikor „vidáman” wÓóózunk. ;) Ennek tetejébe az Unbreakable-ben még zongora is megjelenik az epikus 'So sad, but true, You feel like you're unbreakable' résznél. *.* Nem akarok minden számot külön-külön bemutatni, elég az hozzá, hogy példának okáért a Fight the Future refrénje az elmúlt évek egyik legjobb nu-metal parafrázisa.
És akkor jöjjön az utolsó szám, a Only the Meek Get Pinched, the Bold Survive. A fiúk megírták korunk himnuszát. Ilyet annak idején mondjuk a Queen írt (van is hasonlóság). Remekül felépített dal, a lassan induló zongorával, az ártatlan kétszólamú énekkel, majd a szám fundamentumát adó 'But we will survive, we're still alive, We will never die, alone Noo!' refrénnel. Hát erre a szövegre mindenki kibaszott nagy unity lesz, az tuti. Majd ezután jön az özönvíz, meg a ritmusváltások, gitárszóló, stb. Ha egyszer eljutunk FYS-koncertre, mi is teljes átéléssel fogjuk üvölteni ezen sorokat a sivítozó tinikkel, Don Quijote módjára "küzdő" szélmalomharcos fiúkkal, és a fellépést okostelefon kijelzőjén végignéző online emberkékkel - nyilván mi nem a kati miatti hatástól. :D
Befejezésként még annyit tennék hozzá, hogy a jól megkomponált műfajkeveredések mellett kiemelném a két gitáros-énekes, Dan O'Connor és Alan Day (aki tuti, hogy Gregzi távoli rokona ;)) tökéletes összhangját. Amit leművelnek a hangszerükkel meg a hangjukkal, az a nagybetűs beszarás. Tuti együtt élnek. ;)
10/8
But we will survive, we're still alive
We will never die, alone
Noo!
I.N.D.A. <3 Four Year Strong
U.i.: Isten éltesse Gömb barátunkat! :)
