Cseh Tamás 2013. január 22.-én töltötte volna be a 70. életévét. „Füst a szemében” – mely az indián neve volt nagyon találóan – 2006-tól harcolt katona módjára a gyilkos kórral, mely küzdelemben alulmaradt 2009. augusztus 7.-én. Nem úgy, ahogyan lámpalázával, mellyel minden színpadra lépésekor megküzdött. És győzött. Néha segítséggel: egy kis borral, vodkával vagy konyakkal, de győzött. Fejhajtás és tisztelgés az akusztikus gitárosok hazai példaképe, Cseh Tamás előtt.

1943. január 22-én született Budapesten, de 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Gimnáziumba az akkori József Attila Gimnáziumba járt (Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium). Az érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskolát végezte el, de közben többször jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, mivel festő szeretett volna lenni. A tanítóképző után Perkátára ment tanítóskodni, ahol a legérdekesebb dolog az volt, – természetesen amellett, hogy a hosszú, magányos estéken itt írta első ősdalait – hogy egy 20 forintért vásárolt csendőrkarddal csapkodta az egereket egy háromszor három méteres lakásban. Ezek után elvégezte levelezőn az egri tanárképzőt, és 1967 és 1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában Kőbányán. Persze azért sikerül elvégeznie a képzőt is, bár festéssel komolyan már nem foglalkozott.

Aztán 1970-ben egy pesti éjjel megtörtént a találkozás szerzőtársával, Bereményi Gézával. Másnap összejöttek a híres-hírhedt Iskola utcai albérletben, ahol később össze is költöztek, és megindult a dalgyártás, „meg-megpihenve” a közelben található Izolabella presszóban. Vagy máshol.

az első közös dal

Kijutnak Párizsba is, disszidálni akarnak, aztán mégsem, hazajönnek, 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tart önálló dalesteket. 1982 és 1998 között a Katona József Színház tagja volt. 1998-tól a Bárka Színház társulatának tagja, majd 2006-ban leszerződött a debreceni Csokonai Színházhoz. Közben egyfolytában járta az országot, Sopron, Pécs, Szeged, Debrecen, stb., ahonnan néha hajnalban taxival megy vissza Budapestre sértődötten, mivel addigra „sötét, fekete kedvem lett, és ez a rongy, fáradt ember azt érezte, nem bír ki még négy órát az első vonat indulásáig. Nem úri passzió volt ez, inkább menekülő, hajnali téboly.” Első, hivatalosan megjelent nagylemezére 1977-ig kellett várni, addig csak titokban felvett élő fellépések szalagjai cseréltek gazdát országszerte. Az akkor már évek óta sikeresen műsoron levő Levél nővéremnek felvételei igen érdekesen zajlottak. Történt ugyanis, hogy a műsort közösen létrehozó Másik János elszerette Cseh Tamás akkori barátnőjét, ezért nem volt vele hajlandó többet színpadra állni, nemhogy stúdióba vonulni. Bereményinek sikerült úgy összehozni a dolgot, hogy külön-külön vették fel a dolgokat.

Ezzel az albummal végleg országosan ismert és elismert lett, ezt követték olyan kultikus lemezek, mint az Antoine és Désiré (1978) vagy a Fehér babák takarodója (1979).

Aztán a 80-as évek elején szétvált a világ egyik legkülönlegesebb alkotópárosa. Bereményi Géza közölte, hogy nem ír több dalszöveget. Megállapodásuk szerint nem kellet megindokolni, miért, ezért maradt a beletörődés. Cseh Tamás első kétségbeesésében szintén abba akarta hagyni a dalírást, de rábeszélték, hogy folytassa. Különböző írók kipróbálása után odament hozzá Csengey Dénes, akit már régebbről ismert Debrecenből, az egyetemről. 1983-ban könyvet is írt ...és mi most itt vagyunk címmel, melyben részletesen feltárja a Cseh Tamás– Bereményi Géza szerzőpáros különös világát, szöveg-, és dal-kultúráját. Megjegyzés: Legendás volt a „Három Cs” barátsága (Cserhalmi-Cseh-Csengey).

Cseh Tamás és Cserhalmi György

Közös munkájuk eredményeként született meg a Mélyrepülés, amely az egyik legérdekesebb hangulatú Cseh Tamás lemez lett. Mások voltak a szövegek, a hasonlatok és a metaforák, valamint a politikai töltete is erősebb volt. Természetesen siker lett ez is, és már csak azért is „történelmi” az album, mert az egyetlen, amit nem a Gézával készített.

                Cseh Tamás és Csengey Dénes                             

Aztán a rendszerváltozás környékén újra egymásra találtak Bereményivel, és jó néhány lemezt készítettek el együtt, többek között az Új dalok (1990), valamint a Véletlen szavai (2004) című albumokat.

Szerepelt filmekben (pl.: Turné, Csinibaba, 6:3), megzenésített Ady-verseket, karácsonyi dalokat énekelt, Péterdi Péterrel összeállítottak egy katonadal-gyűjteményt, hangoskönyvet írt. Nem akarom tovább részletezni az életművet, minden nagyon jól le lett jegyezve Bérczes László Cseh Tamás címet viselő beszélgetőkönyvében. Itt részletesebben lehet olvasni a dalokról, bulikról, presszókról, nőkről, életről.

Bereményi Géza és Cseh Tamás

 Ha valaki érdeklődik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról, akkor kikerülhetetlenek Cseh Tamás lemezei, amelyeken elbeszéli, elmondja, elmeséli, elénekli és összefoglalja e „szűrt levegőjű”, kilátástalan korszakot. Dalaiban számon kér és számot ad a „nagy generáció”, a „beatnemzedék” be nem váltott ígéreteiről, tükröt tartva szürke korának, saját magának és nekünk, utána jövő generációknak is. Mert utolsó nagy krónikásunk Dalai örökérvényű, egyetemes érzéseket, hangulatokat, álmokat közvetítenek.

Isten nyugosztalja Közép-Kelet-Európa nagy garabonciását, presszók táltosát, Cseh Tamást!

Cseh Tamás (1943-2009)

I.N.D.A. <3 Cseh Tamás