Szevasztok!
Ezentúl a blogon albumkritikákat is olvashattok, mert miért ne. Figyelem! Erősen szubjektív!
Sticks & Bricks: Erős indítással kezdődik az album: hörgés, zúzás, vér, belek, mészárlás, majd egy jól eltalált refrén, nem is kezdődhetne jobban egy ADTR album. Ilyen hideg estéken az ember csettint a nyelvével és összedörzsöli a tenyerét erre a számra! Ezt követi az All I Want, amit először lehetett hallani az albumról a neten. Na, akkor nagyon nem tetszett, féltem, ha ezt dobják be először a köztudatba, és ez a legjobb szám, akkor keresztet vethetek az új albumra. Többszöri hallgatás után rájöttem, hogy a refrén olyan, mint ez https://www.youtube.com/watch?v=CeeV94-sQmE&feature=related (00:56-tól). :D De azért szerethető szám ez, különösebb baj nincs vele. Az It’s Complicated igazi poppunk szerzemény, hozza a kötelezőt. Olyan aranyos, tingli-tangli szám, vagyis jó. ;)
Ezek után elérkezünk az album legjobb számához, a This is the House that Doubt Built, ami az elejétől a végéig tökéletes. A refrénje megunhatatlan, ha ilyen számokkal lenne tele az album, akkor a zenekar leckekönyvébe bevéstem volna a jelest.
A 2nd Sucks egy poénos mortalkombatos „FIGHT”-tal indít és kezd bele a breakdown-tengerbe. Telitalálat. Habár manapság divatos szidni a brékdánokat, én azért némi bor elfogyasztása után már sunyi mosollyal bólogatok rá, habár nem erőltették meg magukat a srácok ennél a számnál (sem). Egyébként ez a szám felezi meg az amúgy nem túl hosszú (33 perces) albumot. Ezután a Better of this Way szinte nyomtalanul tűnik el a hallójáratokban, de azért még majd próbálkozok. Viszont ezután jön egy igazi poppunk himnusz, az All Signs Point to Lauderdale, amire már az első hallgatásnál felkaptam a fejem. Benne van minden sablon és klisé, amiért ezt a stílust szeretni lehet. Kocsiban, házibulikban (szigorúan kék vagy piros műanyagpoharat szorongatva, összekapaszkodva együtténekelve!) igen kellemes perceket lehet vele okozni. Ezután jön az album utolsó kicsit keményebb száma - már ha azt vesszük keménynek, hogy ordít az énekes, és most ezt veszem alapul - a You Be Tails, I’ll Be Sonic, ami így, meg egy jól elénekelt refrénnel amolyan „tipikus” ADTR-szám. Az utolsó előtti számot nem tudom hova tenni, ugyanis néha nagyon tetszik, néha meg csak úgy lemegy minden különösebb katarzis nélkül. Hangulatfüggő, akárcsak az egész album. Bölcsesség on. Meg majdnem minden album, amit a zenetörténetben írtak. Bölcsesség off. Pfff. Ja, a szám címe Out of Time. Az utolsó szám az If I Leave, amit nagyon vártam, mert a címből ítélve akár lehetett volna egy második If It Means a Lot to You, de nem az. Nagyon nem az. Akárcsak az egész album, amely számomra nem igazán hasonlítható a Homesick albumhoz. Persze nem is kell hasonlítania, mert nem.
Összességében véve egy szerethető, profi iparosmunkát tettek le a Zene Birodalom (áááá) asztalára, érezhetően és hallhatóan azzal a szándékkal, hogy nem akarják megváltani a világot, most ez van, ezt dobta a gép, ezt kell szeretni. (Ez mi mondat már, Jézus ereje!) Hallgatni ér!
10/7
