Volt egyszer egy 1992.

 2012.12.10. 18:05

Közeledünk 2012, valamint egyesek szerint a világ végéhez, ezért épp aktuálisnak tartom azt, hogy szemezgessek a 20 évvel ezelőtti zenék letűnt, ámde megkopva is patinás világában. Kapjatok fel fehér vagy zenekaros pólót hosszú ujjú kockás favágó inggel, valamint szakadt farmert viseltes tornacipővel, lányoknak ajánlott az inget hason csomóba kötni, illetve a szanaszét szaggatott és koptatott farmer helyett vehetnek miniszoknyát haspólóval és bakanccsal, így máris indulhatunk képzeletbeli DeLorean-ünk 1992-es időutazására.

Először is kezdjük két hip-hop csapattal, akik 1992-ben ugráltatták meg az egész világot, az egyik a House of Pain, melynek tagjai a ma már szólóban nyomuló Everlast, Danny Boy és a Limp Bizkitből is ismert DJ Lethal. Jump Around.

 A másik a Kriss Kross, amely rap-duó először és remélhetőleg utoljára hordtak több számmal nagyobb csípőcsontig letolt gatyát és baseball-dzsekit fordítva felvéve (amely a srácok akkori korát figyelembe véve még akár vicces is lehet, de ha a menedzserük „zseniális” ötlete volt, akkor übergáz). A neveiket nem írom le, mert senkit sem érdekelnek már. Jump.

 Mielőtt továbbutaznánk igazi zenék felé, egyszerűen kihagyhatatlan a nigériai születésű svéd fogorvos, Alban Nwapa, vagy ismertebb nevén Dr. Alban 1992-ben született giga-slágere, az It’s My Life. Hallgassátok sok szeretettel a 90-es évek sulidiszkói kihagyhatatlan remekét.

 A következő zenekar az R.E.M., amely ebben az évben jelentette meg Automatic for the People című albumát, amelyen olyan slágerek találhatók, mint a Man On The Moon, vagy a világ egyik legszomorúbb számának kikiáltott Everybody Hurts. Ez utóbbi és érfelvágás helyett nézzük meg a Drive klippjét. (Szintén vidám.)

 Most pedig jöjjön egy brit tupírozott hajú, jellegzetes hangú énekes, gitáros és dalszerző, Robert Smith együttese a The Cure és a Friday I’m In Love. Basszus, a cipője újra divatos.

 A Shakespeare Sisters 1992-ben adta ki legismertebb albumát, a Hormonally Yours-t, amelyen a két hullaarcú lány olyan számokban szomorkodja ki magát, mint a Hello és a Stay.

Az Ugly Kid Joe üde színfolt volt az akkori Seattle fémjelezte borús hangulatú grunge dallamok világában, akik az első, America's Least Wanted című lemezükkel egész szép sikereket értek el laza és bulizós zenéjükkel. Na jó, a Cats in the Cradle annyira nem vidám, na de ez:

Ha már említettem a Seattle-t és a grunge-ot, akkor nem maradhat le innen a Nirvana ez évben kiadott Incesticide albuma, ami ritkaságokat és B-oldalas dalokat tartalmazott.

A következő együttes az egyik személyes kedvencem, az alternatív metától az experimentális rockon át a funky-hip-hop skatulyákig elért Faith No More. Igazából nem is lehetne őket egy műfajba betenni, mert ők maguk egy műfaj. Köszönhetően többek között az örökmozgó frontembernek, az egyik legjobb hangú énekesnek: Mike Patton tábornoknak. Az 1992-es Angel Dust egy hatalmas lemez, épp ezért jöjjön egy feldolgozás róla.

Evezzünk keményebb vizekre. Három olyan zenekar következik, amelyeknek hatása még a mai napig is kimutatható. Elsőként jöjjön a Texas-ból származó redneck-banda a Pantera. Mondani se kell, ha valaki a metál zenével akar megismerkedni, a szőrös bagázs kimaradhatatlan. A Pantera, az metál. A Vulgar Display of Power albumon olyan műfaj-meghatározó számok szerepelnek, mint a Fucking Hostile, a Mouth for War, a This Love és a Walk.

Már az első, self-titled albumával hírnevet szerző Rage Against The Machine olyan fúziót hozott össze a rap-funk-alternatív metál kombóval, amelyet csakis ők tudtak/tudnak kitalálni.

A New York-i Brooklyn kerületben alakult Biohazard  szintén több műfaj összegyúrásából alakította ki sajátos stílusát, ami a metal, a hardcore, a punk és a hip-hop elemeit vegyíti. 1992-es Urban Discipline albumukon értek be teljesen.

Ezek után legyen egy kis elektronikus zene is a ködös Angliából. Az Experience lemezét pont 1992-ben adta ki a Prodigy.

Természetesen voltak magyar lemezek is 1992-ben, így a pécsi Kispál és a Borznak ekkor jelent meg a Föld, Kaland, Ilyesmi… című albuma, illetve a debreceni Tankcsapdának az A legjobb méreg lemeze. Előző zenekarnak nem találtam semmilyen klippet, a Csapdának igen…

A végére hagytam egy igazi klasszikust, Eric Claptont, aki ebben a dalban dolgozza fel kisfia elvesztését.

A végére csak egy gyors felsorolás a filmek szerelmeseinek. 1992-ben került a mozikba többek között a Batman visszatér, Egy asszony illata, a borzalmas Beethoven első része sajnos, Elemi ösztön a fiatal és tehetséges Sharon Stone-nal, Halálos fegyver 3.,  Reszkessetek betörők 2., Romper Stomper, és nem utolsó sorban az Úszó erőd, melyben Erika Eleniak színésznői karrierje csúcsára ért fel a tortából való kijövetelkor.

I.N.D.A. <3 1992

 

 

 

Címkék: 1992

A bejegyzés trackback címe:

https://indapopustic.blog.hu/api/trackback/id/tr624958355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása